2013. június 7., péntek

Get up and do it!

Tudom, rengeteg olyan blog és blogíró van aki ezzel a témával foglalkozik. Én teljesen úgy vagyok vele, hogy bár ne kellene! Mégis az életem része, ezzel élek és most kiírom magamból a tapasztalataimat, az eddigi érzéseimet és hogy most milyen változás is megy végbe! :)

Egy kezemen nem tudom megszámolni, hányszor fogtam bele a fogyás témába életem húsz éve alatt. Oké, hogy őszinte legyek lehet, hogy két kezem is kevés lenne hozzá. Hogy mi volt mégis az egyetlen dolog, ami közös volt minden alkalommal? Nem a mínusz kilók, sem a lapos has hanem „na, oké… akkor ma egy zacskó chips, holnaptól torna most pedig hagyjatok kettesben Mr. Salty-Pepper-Cheese Lay’s-el”. Aztán boldogan nyomtam be pár szemet, majd a zacskót a végén legszívesebben újratöltöttem volna… a könnyeimmel. Tudtam, hogy butaságot csinálok és ezzel leginkább akkor szembesültem amikor az utcára léptem, suliba mentem vagy a barátnőimmel mászkáltunk.

Egészen kiskorom óta pufifánk vagyok. Na jó, nem. Igazából voltam én hercegnő is az óvodában, csak azok az idők már elmúltak… sokszor gondolok bele, hogy az én sztorim a legjobban talán Hamupipőkéhez hasonlítható, mínusz gonosz testvérek és gonosz nevelővel. Vegyük a Tündért, aki esélyt ad Hamupipőkének egy újra, egy jobbra. Egy szebb életre. Ez a Tündér az én esetemben két embert jelent: a szüleimet. Mindent támogatnak, ami ahhoz szükséges, hogy nekem jó legyen. És itt vagyok én, aki az eséllyel sokszor élt – bár nem csak éjfélig, mint Pipő – mégis ráhagytam a dolgokra az egészet. Hagytam, hogy legyőzzenek a kalóriák és a szénhidrátok. Igen, igazából ők a gonosz testvérek! Az idő telik és talán most jutottunk el ahhoz a részhez az életemben, amikor a királyfi megérkezik az üvegcipellővel. Az új eséllyel, az akarattal, a kitartással. Az üvegcipellőm csinos-vékony énképekkel van kirakva Swarovski kristályok helyett. Ez az én utam. 


Utáltam magam. Egyszerűen képtelen voltam és vagyok is még a mai napig elfogadni azt, ami a tükörből néz vissza rám. Mert tudom, hogy igazából ez nem én vagyok.
Általános iskolában a gyerekes csipkelődések megszokottak voltak. Bántottak, mert miért ne bántottak volna. De inkább visszahúzódtam és hagytam, hogy mondjanak rám bármit. Volt egy barátnőm… a legjobb barátnőm, aki már akkor azt sulykolta titkon belém, hogy ő mennyivel jobb, mert vékonyabb. Mondanom sem kell, hogy neki már akkor voltak „barátai”, engem pedig szinte kinevetett, mert nem környékezett meg egy fiú sem. Már akkor bántott, pedig még csak gyerekek voltunk. Tizenhárom éves gyerekek! A középiskolában sem változott a helyzet. Vagyis de. Egyre rosszabb lett minden. Életem legjobb négy éve volt az, mégis mindig ott volt ez a „te nem vagy elég jó” „dagadt vagy” dolog. Az előbb említett legjobb barátnőm modell tanfolyamra járt. Közben nekem kattant az agyam egyet. Nem ettem, nem ittam, rosszul voltam, folyamatosan sírtam… aminek az eredménye az lett, hogy kialakult nálam a pánikroham. Esküszöm, egyetlen embernek sem kívánom ezt. Nagyon rossz volt, hogy nem támogattak a barátaim, a legjobb barátnőm. Csak a megvetés. Egyedül a szüleim tartották bennem a lelket, akik ha nincsenek akkor még mindig nagyon borzasztó lenne.

Mára ez a dolog csak egy rossz emlék amellett, hogy így is rengetegen bírálnak. Rettentően bánt a dolog, mert ezek az emberek nem tudják mennyit szenvedek szinte minden egyes nap az edzőteremben vagy itthon amikor az anyukám sütit süt. Iszonyat sok akarat kell hozzá, hogy ne egyek egy pici szeletkénél többet. Odafigyelek, mert… egyszerűen oda kell figyelnem. Magam miatt csinálom és egy picit mások miatt is. Akik eddig bántottak, meg akarom mutatni, hogy képes vagyok lefogyni. Büszkén akarok végigsétálni a Vörösmarty téren vagy csak szimplán itthon a városban úgy, hogy nem hallom a hátam mögött a susmust, a megvető szavakat, a nevetést. Szeretnék végre önbizalommal teli, igazi nő lenni, aki testileg-lelkileg ki van békülve magával.

Sokszor voltam buta mert, ahogy már említettem, rengetegszer elkezdtem, de nem folytattam. A legjobban azt bánom, hogy tavaly ősszel már mínusz tíz kilónál jártam másfél hónap alatt és egyszerűen abbahagytam. Mert megfáztam. Össze-vissza nyafogtam, hogy én nem megyek edzeni, adjatok normális kaját, nem bírom! Nos, legszivesebben használnám a következő hasonlatot így saját magamra: „Some people just need a high-five. In the face. With a chair”.

Azoknak a kedves embereknek, akik pedig a csípőmre tesznek megjegyzést üzenem, hogy köszönöm szépen az "elismerő" szavakat, sajnos az kisebb nem lesz, így sikerült elkészülnöm különböző biológiai út során! :)



És hogy most miujság? Közel három hónapja újra minden hétköznap járok edzeni, mellette flabelossal barátkozom. Én és a diétázás még mindig néha egy külön fogalom, de egyre inkább kezek jól és egészségesen étkezni.
Jobban érzem magam a bőrömben , tudok rendesen futni – bár utálok – és a legjobb barátnőm – nem, nem az általános-középsulis – valamint az unokatesóm mindenben mellettem áll. A legnagyobb elismerés pedig az, amikor apukám dicsér, hiszen ő a világ talán legkritikusabb embere ilyen szempontból! Ez az, amit el szeretnék érni. Hogy büszke legyen rám, ahogy az anyukám is. Hogy erőt merítsek magamból, a tetteimből, hogy végre úgy nézhessek tükörbe, hogy azt mondhassam: ez vagyok én!

6 megjegyzés:

  1. Hajra, drukkolok neked! :)

    Nagyon tetszett egyebkent a bejegyzes, en ugyanilyen vagyok, mint te. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rengeteget fogytál már! Igaz mi még élőben nem találkoztunk, de a képeiden is rettentően észre lehet venni :) Kitartás és emelt fővel, a rosszakaróknak meg egy jó nagy bemutatás! :D

      Törlés
  2. Én ez alapján a pár képed alapján, amit eddig láttam Rólad, egyáltalán nem mondanálak kövérnek... nagyokat lestem, mikor írtad, hogy úgy gúnyoltak... én sem 40 kg-os vagyok vasággyal, de szerintem egy igazi nőn -ízlésesen- legyen mit fogni. :) Persze 5-6 kg rólam is lemehetne bőven, nem azt mondom... de csinos vagy, és kedves kisugárzású, szóval legyen önbizalmad! :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nem tudom mennyire ismerjük egymást, de gondoltam írok neked pár sort.
    Szomorúan olvastam a bejegyzésed, és sajnos mindig is lesznek ilyen gerinctelen emberek, akik csak másik életét akarják megkeseríteni, és fel sem fogják, hogy mit tesznek ezzel a másikkal. Nem akarom őket jellemezni még jobban, hogy milyennek tartom őket, mert abból semmi szép nem sülne ki. Én szerintem az ember nem csak soványan szép. Az a baj, hogy a mai társadalomban a legtöbb férfi csak olyan lányokért van oda, akiknek kint a bordájuk és mutogatják magukat, mint egy útszéli. Én sem vagyok vékony, soha életemben nem voltam az, és én is a fogyáson vagyok. Nem akarlak agyon dicsérni, hogy ez által legyen önbizalmad, mert tudom addig nem lesz, míg el nem fogadod magad, de meg kell, hogy mondjam, nagyon szép arcod van! A nem evés, ivás, stb. Én is így voltam, sőt a mai napig így vagyok sokszor. Akaratosan hánytattam magam, mert nem akartam, hogy rám rakódjon a zsír és ezt találtam a legjobb megoldásnak.
    A kondival kapcsolatban. Ne hagyd abba! Sok sikert kívánok és hidd el, egyre csak fittebb, vékonyabb leszel. Ösztönözzön ez, na, meg, hogy ha majd sikeres leszel újságíró vagy riporter leszel, a volt barátnőd, és azok szemébe nevethetsz, akik bántottak. Emellett ajánlom a zenét is. Engem mindig egy másik életbe tud varázsolni és egyben le is nyugtat. Én is felakartam adni már nagyon sokszor az életet, de volt/lesz, aki mellettem lesz. A barátok és a család! Mert őket nagyon-nagyon meg kell becsülni! Nekem is voltak/vannak hullámvölgyeim, de olyankor mindig zenét próbálok hallgatni és kikapcsolódni, aztán lehet kicsit betegesnek tűnhet, de ugye én nagyra tartom Eminem-et, és ő sokszor segített rajtam a zenéjével, akármi van velem, mindig tudom, hogy segíteni fog nekem, több tízezer kilométerről is. Ez szerintem bárki lehet, akár sportoló is, csak meg kell találni azt a személyt, aki ösztönző hatással van rád, mert mindenki elérheti a céljait! :)

    VálaszTörlés
  4. Sajnálom, hogy így el vagy keseredve, én most találtam rá a blogodra és nagyon szimpatikus lettél rögtön. Szerintem aranyos vagy és a profilképed itt szintén aronyos és szép vagy rajta.

    Én is éreztem már ezt, amit te de szerintem nem feltétlen kellene mindenkinek ezt a vékony ideált hajszolnia.Elhiszem, hogy rosszul érzed magadat és helyes, hogy teszel ellene, edzel és egészségesen étkezel, de azért ne felejtsd el élvezni a fiatalságodat, mert az életben vannak sokkal jobb és szebb dolgok, minthogy ilyeneken keseregj.

    Az utolsó kommentelőnek pedig az egyik mondatával egyáltalán nem értek egyet, miszerint a mai világban a férfiak a vékony csajokat imádják. Egy igazi nő azoktól az idomoktól nő, amik természetesen megadatottak neki, popsi, cici, comb és az igazi férfit igen is ezek a dolgok indítják be vizuálisan:) A vékonyság csak túl van idealizálva és el lehet vitatkozni, hogy melyik a jobb a vékonyság vagy a kerekdedség, de nincs értelme, mert mindkettőnek meg van a maga szépsége.

    VálaszTörlés
  5. Szerintem Te így is szép vagy.

    VálaszTörlés