2013. június 4., kedd

Look, who's back!

Hoztam egy kis képes beszámolót az elmúlt hónapokról. Még mindig hihetetlen, hogy nincsenek meg a régi bejegyzéseim. Persze, most is úgy gondolom, hogy nem bántam meg a döntésemet. Tiszta lappal kezdhetek. Nos, itt is van az első bejegyzés! :)


Januárban olyan hómennyiség árasztott el minket, hogy néha azt hittem, hogy nem is Magyarországon, hanem valahol Oroszország erősen míniszos részein élek. Az első kép annyira nem is durva így visszanézve. Reggel negyed hatkor készült, mielőtt tudatosítottam magamban, hogy jobb lett volna elindulni egy hólapáttal az utca végén lévő buszmegállóba, hogy a nyolcas órámra gond nélkül felérjek. Én lehettem talán a második aki a friss hóban lépkedett. Egyébként egy élmény volt! Az már kevésbé, hogy az alig hatszáz méter megtétele után úgy néztem ki, mint az amerikai filmekben lévő hatalmas felfújható hóemberek a házak előtt :) A januárom tehát így telt: szánkóztunk a Mátrában, itthon építettünk egy cuki hóembert akinek az orra másnapra rejtélyesen eltűnt. Gondolom Tücsi csak pótolni akarta a vitaminkészletét... :))


Februárban megünnepeltük az idei első szülinaposunkat. Életemben először és utoljára örültem ennyire egy Barcelona meznek, azt is csak azért mert sikerült Vikinek beszereznünk egy 23-as számmal a hátán. Legalább akkora öröm volt ez neki, mint amilyen káosz volt előtte Betti konyhájában. 
A február több mindennek volt a kezdete: újra belevetettem magam a tanulásba, ami általában a sportújságírásra terjedt ki leginkább, valamint elkezdtük forgatni életünk első sorozatát, a Káposzták és Szerelmeket ami egy Argentínában játszódó dél-amerikai szappanopera. Most úgy állunk, hogy sehogy, mert minden részt elnevettünk, konkrétan az első sincs meg végig. De vicces visszanézni a hülyeségeinket, amit kitaláltunk.
A legjobb barátnőm szülinapja is februárban volt esedékes. Ismét Bettinél vettük elő legjobb sütő tudásunkat a csajokkal, a végeredmény pedig egy isteni piskótatekercses-őszibarackos túrótorta lett. Komolyan bűntudatom volt a hónap végére ami a szénhidrát-kalória és sütiadagokat illette.



A március rögtön egy szülinapozással kezdődött. Álmos már-már hagyománnyá vált bulija most talán még szuperebbre sikerült, mint tavaly. Azt leszámítva, hogy ketté fagytunk a márciusi hidegben a Nemzeti Múzeum előtt sétálgatva. Imádtam azt az estét, mindennel együtt! :) A hó még mindig megállíthatatlanul esett, mégsem vette el a kedvünket attól, hogy megünnepeljük Korni szülinapját. Annak az estének az elejére szeretnék csak emlékezni, a vége már inkább hasonlított egy ilyen Éjjel-nappal Budapest jelenetre az Astoria közepén. A nagy sértődéseknek végül egy jó hosszú beszélgetés lett a vége.


Végre megérkezett a jó idő is - haha, milyen jó erre visszagondolni, hogy valamikor a közelmúltban volt harminc fok! Ez volt az utolsó végig suliban töltős hónap, ami egyrészről boldogság volt, másrészről pedig olyan... rossz. Egyszerűen csak rossz. Valószínűleg így együtt már nagyon kevés időt fogunk eltölteni. Persze, az embernek arra van ideje amit igazán akar. Ez mégis nehéz lesz. Az ország különböző pontjairól jöttünk. Hál'istennek létezik Skype és egyéb hasonló internet csodái dolgok, de azért mégsem ugyanolyan.
A suli végeztével a fiúk mindig tartanak egy csoportok közötti focit, ahol az A2 azaz a mi csapatunk nyerte meg a kis házitornát! 

És persze itt volt a mi drága Bettink szülinapja is, amit közvetlenül a foci után ünnepeltünk meg. Nem a teljes csapattal, de megtörtént a "Boldog Szülinapot" éneklés a Nagy Lajos Királyné útja kellős közepén. :)


Végre pihenhettem. Minden vizsgám elsőre sikerült, nagyon jól zártam ezt a félévet. Petrussal megünnepeltük a jog vizsgánkat egy lángossal az Arénánál. Hú, bár ne ettük volna meg! :D

A májust teljesen feltöltődés jegyében töltöttem. Bepótoltam azt, amit csak lehetett. Újra elkezdtem nézni a Narancsvidéket. Oké, igazából ez volt a programom végig. De olyan jó volt egy kicsit bekucorodni és sorozatot nézni egész nap. Emellett ki is ruccantunk Nyíregyházára. Az unokatesóm esküvőjére voltunk hivatalosak, ami csodaszép volt :) Sokszor elpityeredtem, én már csak ilyen kis érzékeny vagyok. Fura belegondolni, hogy mennyire öregszünk. 
Megvan a kis nyaralós csapatunk is, mi négyen ott a kép jobb alsó sarkában július második hetében indulunk újra meghódítani Siófokot! Azon a héten végzek végleg a BKF-el, így duplán várom már a nyaralást így az unokatesóimmal és a nővéremmel :)


2 megjegyzés:

  1. Orulok, hogy visszatertel, csak igy tovabb! :) Es gratulalok a vizsgaidhoz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm köszönöm köszönöm Kittu! :) Örülök, hogy még te is itt vagy :)

      Törlés